Kiscsaj :) :(

Minden napom úgy indul és úgy fejeződik be hogy apu... miért??? Egyszerűen nincs nap, hogy ne sírjak, nincs nap, hogy igazán élni lenne kedvem vagy egyáltalán értelmét látnám, hogy földön élő vagyok!!! Persze amit írtam az előzetesben az az egy dolog tart itt, hogy vannak emberek akiknek szükségük van rám, az édesanyámnak és a barátomnak!!! De az életem nem lehet teljes!!! Nap mint nap belegondolok, hogy míg másnak él az édesapja öregkoráig, és viheti neki az unokáját, én ezt nem tehetem majd meg! Milyen az embernek egy bűnős lélekkel élnie, egy tudattal, hogy bármelyik pillanatban akár évekre sötétségbe zárják, elzárva a külvilágtól, távol a szeretteitől, megfosztva az élet céljaitól! A hangulatod szomorú, elkeseredett, az életkedved egynelő a 0-val és bármelyik pillanatban elkap a sírás, amivel se jobb se rosszabb nem lessz!! Erősnek érzem magam mert még mindíg itt vagyok, és még mindíg vannak céljaim, de annak ellenére egy lelkironcs lettem!! Itt van velem az édesanyám és a barátom akik melettem állnak, és nagyon távol nyugszik tőlem az édesapám, de a szívemben nagyon közel van, itt van velem belűlről minden pillanatomban, gondolatomban, cselekedeteimben. Eggyet nem tudtam még eldönteni, hogy a napok múlásával eggyre könnyebb vagy egyre nehezebb-e???:(

Gondoltam csinálok magamnak én is egy blogot, ha másnak nem is de naplónak tökéletesen megfelel!! Annyi különbséggel hogy ezt mások is elolvashatják!! A blogom jövőbeli tartalmára nézve nem sok örömöt látok, de azért reménykedek hiszen, az hal meg utoljára!!! Az én életemben az öröm nagyon ritka, a szomorúság és a bánat annál inkább több!! De megkell tanulni erősnek lenni, és talpra állni, mert különben elveszel a világban!!! Ez olykor nagyon nehéz de a bizonyítási vágy segít!!! Vannak akiknek szükségük van rád, és ezt kell az embernek maga előtt tartania!!! Egyenlőre ennyit szántam a dologról!!!!